BM621Z nem volt boldog. Álló nap egy fürdőszobában lógott a mosdókagyló felett. Csillogó-villogó fürdőszoba volt, túlzottan is csicsás. Első pillantásra érdekes hely, na de hosszú távon... BM621Z lassan hatszáz napja lógott itt, és az élete merő unalom volt, merő várakozás, merő sóvárgás. A gyárban, ahol készült, még rá irigykedett a többi tükör, amiért olyan különleges és ritka. Hisz a neve elején a „B” azt jelentette: „beszélő”. A gyárban csak nagy néha készült hozzá hasonló beszélő tükör, csupán megrendelésre. Hogy bepárásodtak a többiek az irigységtől! Az egyikük még meg is hasadt a méregtől. Ki gondolta volna, hogy egy nap ő fog irigykedni rájuk. Még a közönséges tükrökre is, amelyeket akkora szerencse érhet, hogy egy népes család lakásába vagy egy pláza mosdójába kerülnek. Mennyi arcot tükrözhetnek vissza nap mint nap! És a visszapillantó tükrök! Amelyeknek utazásból áll az élete! Keresztül-kasul beautókázhatják a világot, ő meg... Az övéhez képest talán még a többi tükör által olyannyira lenézett, béltükrözésre használt kis orvosi tükrök élete is változatos! Egyik bélből ki, a másikba be... Lehet, hogy nem éppen lelkesítő és illatos kaland, de mégiscsak kaland.
A mese folytatása itt!
No comments:
Post a Comment